pPandoc_tuto

Amióta a legutolsó könyvemet teljes egészében a Pandoc’s Markdown nyelven írtam, rászoktam hogy minden írásomat (mint például ezt), de még az apró-cseprő feljegyzéseimet is ezzel a jelölőnyelvvel (markup language) rögzítem. Sokféle jelölőnyelv létezik, például ilyenek a HTML, XML, SVG, LaTeX, amelyek közül talán a legelső a legismertebb, mivel az internet böngészésekor elsősorban ilyen formátumú dokumentumokkal találkozunk. Ha a böngészőben megnézzük egy oldal forrását (View page source), akkor rémisztő dolgokkal szembesülünk; még ha el is tekintünk a beillesztett programkódoktól (JavaScript), akkor is ott marad egy nagy csomó ún. címke (tag), mint például a <h1>, <div>, <p>, <span>, <img>, <a>, <code>, <td>, <ul>, <li>, és amelyek még olyan további jellemzőkkel is bírhatnak, mint például class, id, alt, src, href, title. Szerintem csak kevesen vannak azok, akik, nem földi halandók lévén, műveiket (könyvet, szakdolgozatot) képesek ily módon, közvetlenül HTML-ben rögzíteni, mert a lényegi mondanivalóhoz nem tartozó formai elemek láttán megbicsaklik a gondolat.
Természetesen e helyett választhatjuk valamelyik irodai programcsomagot (LibreOffice, MS Office), hiszen rendkívül sok funkcióval rendelkeznek, és az általuk készített dokumentumot számtalan más formátumba exportálhatjuk, de egyrészt, sokunknak még az ikonokra kattintgatás vagy a stíluselemeknek gyorsító billentyűkkel történő kiválasztása is bosszantóan körülményesnek bizonyul (persze megfelelő stíluslapok és szerkesztési technika alkalmazásával ezen sokat lehet javítani), másrészt, nem mindig tudunk teljes kontrollt gyakorolni a dokumentum szerkezetét illetően (ami persze nem is mindig szükséges).
Jó lenne, ha a két véglet között lenne valamilyen köztes eljárás.

Hasonló gondolatok foglalkoztathatták John Gruber-t és Aaron Swartz-ot, amikor 2004-ben megalkották a Markdown jelölőnyelvet, amelynek segítségével egy egyszerű szövegszerkesztőben (plain text editor, például: Kate, Gedit, Geany, Notepad++, vim), amilyeneket rendszerint programkódok írására is használunk, bizonyos jelek és jelcsoportok megfelelő elhelyezésével formázási utasításokat helyezhetünk el a szövegben, amelyből azután egy konvertáló programmal HTML vagy más formátumú fájlt állíthatunk elő. Miért jobb ez, mint közvetlenül HTML címkéket és az ahhoz tartozó tulajdonságokat beilleszteni a szövegbe? A lényeg a megvalósítás részleteiben rejlik: a jelölésmód úgy került kialakításra, hogy azt alkalmazva a szöveg nem válik “olvashatatlanul” feldarabolttá, és ráadásul a jelek beszúrása is csak minimális plusz munkával jár. A szerkesztőprogramban ugyan nem látjuk a formázott szöveget “élő valójában”, de egyrészt egy konvertáló programmal hipp-hopp előállíthatjuk a HTML kódot, aminek a megjelenítését egy böngészőben azonnal ellenőrizhetjük, másrészt, ezek az “egyszerű” szerkesztőprogramok már nem is olyan egyszerűek, hiszen mindenféle programnyelvhez, amibe a jelölőnyelvek is beleértendők, szintaxis szerinti színezést tudnak rendelni, ami által a Markdown-ban írt szövegünk jól áttekinthetővé válik, sőt olvashatóbb lesz a jelölőnyelvet nem használónál.

A Markdown jelölőnyelvnek a későbbiekben több, kissé különböző változata jött létre, amelyek közül némelyiknek a használata, az előállítandó szövegek tartalmától és természetesen a megszokástól függően, kényelmesebbnek bizonyulhat, mint a többié. Tovább bonyolította a helyzetet, bár nem okozott bábeli mértékű zűrzavart, hogy egyiket-másikat újabb jelölési módokkal, ún. kiterjesztésekkel is kibővítették. Amint már említettem, én a Pandoc’s Markdown-t kedvelem, amelyet a matematikai logikával is foglalkozó John MacFarlane filozófiaprofesszor hozott létre 2006-ban. Ez lényegében az eredeti Markdown olyan továbbfejlesztett változata, amelyik a leggyakoribb kiterjesztések és “tájszólások” használatát is “érti”. De a professzor nem csak a jelölőnyelvet alkotta meg, hanem kifejlesztette a pandoc nevű nyílt forrású programot is, amellyel a Pandoc’s Markdown-ban írt szöveget más jelölőnyelvekre lehet konvertálni; több formátumpárnál az átalakítás mindkét irányban működik.

Ebben az írásban ugyan csak egy rövid ízelítőt adok a lehetőségekből, ám ezekkel az ismeretekkel már bátran el lehet kezdeni a nyelv használatát, mert egyrészt, sok esetben nem is lesz szükség további elemek elsajátítására, másrészt, a pandoc honlapján, ahol minden nagyon részletesen dokumentálva van, a hiányzó információ megkereshető.
Az alábbiakban erősen szubjektív benyomások alapján felsorolom, hogy a Pandoc’s Markdown jelölőnyelvet én mikor szeretem használni:

Ha azonban nem “folyó” szöveget kell előállítani, hanem azt oldalakra kell tördelni, például PDF állományt kell készíteni, akkor az irodai programcsomagokkal valószínűleg könnyebben boldogulhatok.
Az említett szintaxis szerinti színezés automatikusan működésbe lép, ha az írásunkat olyan fájlnéven mentjük el, ami .md-re végződik.

(A fenti felsorolás csupán az én gyakorlati szükségleteimet tükrözi, ami jelentősen eltérhet a kedves olvasóétól, és ez esetben mindenképpen javaslom a Pandoc honlapjának áttekintését, mert ott nagy valószínűséggel a saját igényeinek kielégítésére vonatkozóan is talál információt. A nagyszerű LaTeX jelölőnyelv használatában gyakorlott olvasó elcsábítása nem volt célom:-)

A pandoc telepítése

Ahhoz, hogy a Pandoc’s Markdown nyelven írhassuk műveinket, nincs szükségünk magára a pandoc programra, azt csak akkor kell igénybe vennünk, amikor a szöveget valamilyen más formátumba szeretnénk átalakítani.
A program honlapján több operációs rendszerhez, így a Windows-hoz és Linuxhoz is, fellelhetők a telepítő fájlok, de a programot sok Linux disztribúció már eleve tartalmazza, tehát az a csomagkezelővel felrakható, bár ekkor valószínűleg nem a legfrissebb verziót fogjuk megkapni.
A telepítés után próbáljuk ki parancssorban az alábbiakat:

A leggyakrabban használt jelölések

Amint azt az irodai szövegszerkesztők használatakor is javasolják, hogy ha a tartalmat nem szükséges valamilyen struktúrába szervezni (listába, táblázatba, stb.-be), akkor folyó szöveget írjunk, azaz ne vigyünk be sortöréseket. Így, ha konvertáljuk a dokumentumot, a tördelést az új formátum által megkívánt módon majd a pandoc vagy más programmal elvégeztethetjük. A folyó szövegek görgetés nélkül történő kényelmes megtekinthetőségéhez azonban állítsuk be az egyszerű szövegszerkesztőben, hogy az, a beillesztett sortörések hiányában is, a szöveget tördelve (wrap) jelenítse meg.
Egyébként, ha sortöréseket illesztünk egy paragrafusba, akkor például a HTML formátumba történő konvertáláskor azok nem kerülnek figyelembevételre. Többször előfordul azonban, hogy mégis szeretnénk egy mondatot a paragrafus elején kezdeni, és akkor ezt úgy tehetjük meg, hogy az előző mondatot a visszavágás jelével zárjuk '\'. Ebben az esetben, hogy a szerkesztőprogram is hűen tükrözze a tagolást, egy “valódi” sortörést is beszúrhatunk az Enter leütésével.
Két paragrafus között legalább egy üres sort kell hagyni, de ha többet hagyunk ki, akkor azok összevonásra kerülnek egyetlenbe.
Hasonlóan, ha a szavak közé egynél több szóközt írunk, azokból csak egy fog megmaradni, de a '\ ' jelpárral egy “el nem dobható” szóközt kényszeríthetünk ki.
Lehet, hogy mindez bonyolultnak tűnik, de a gyakorlatban hamar megszokja az ember; az alábbi képpel, amelyen további jelkombinációk is találhatók, illusztráljuk az elmondottakat:

A fenti szöveg HTML-be történő konvertálás után így fog kinézni a böngészőben:

A képeken látható, hogy egy szövegrészletet nem csak egyféleképpen lehet kihangsúlyozni. Amennyiben a kiemelendő szöveg tartalmazza a '*'-ot, akkor használhatjuk az '_' jelet, vagy fordítva, de egyébként ezeket a jeleket a '\' jellel megfoszthatjuk a különleges funkcióiktól, amire az alábbiakban láthatunk példákat:

Egyébként a '\' jel önmagát is megfosztja attól a különleges tulajdonságától, hogy megfoszt más jeleket a különleges tulajdonságaiktól. Próbáljuk ki a szerkesztőprogramban, amikor ő “foszt”: '__\__', és amikor saját magát bírálja felül: '__\\__'

A fenti képeken a címek megadásának módja is észrevehető, a főcímet egy kettős kereszttel, az alcímeket kettővel vagy többel kell bevezetni. Az aláhúzást legalább három '_' jellel kell előírni.

Elhelyezhetünk a szövegben alsó (subscript) vagy felső (superscript) pozíciójú részeket, amelyek jól használhatók indexek megjelenítéséhez. A kívánt részt két '~' illetve két '^' jel közé kell illeszteni, és ha szóközöket is közéjük szeretnénk tenni, akkor azokat a már korábban említett módon, a visszavágás jelével kell megadnunk: '\ '
Például:

Egy valamirevaló műszaki dokumentáció vagy egy szakácskönyv nem létezhet felsorolás, azaz lista nélkül. Nézzük meg az alábbi szerkezetet, amelyben több lista került egymásba ágyazásra:

(A bal oldalon lévő szöveget a vágólapon keresztül átmásolhatjuk a szerkesztőprogramba kipróbálásra.)
Figyeljük meg, hogy az alárendelt listákat bevezető karaktereknek a bennfoglaló lista első nem szóköz karakteréhez kell illeszkedniük. A felsorolásban alkalmazhatjuk az előzőekben említett jelöléseket (dőlt, subscript stb.)
A konvertálás során a lista első elemének sorszámától, illetve betűs jelölésétől kezdve automatikusan történik a következő szám vagy betű meghatározása. Próbáljuk ki, hogy az előző példában a 3.-at átírjuk 10.-re, az ii-t pedig vi-re!
Amennyiben két különállónak szánt listát (mindegy, hogy összetett vagy sem) közvetlenül egymás után helyezünk el, akkor közéjük nem elegendő üres sorokat beilleszteni, hanem (a HTML kódokban megjegyzések jelölésére használt) alábbi jelsorozatot is szerepeltetni kell elválasztóként, például:

1. hétfő
2. kedd

<!-- -->
1. Monday
2. Tuesday

Egy másik szerkezettel, a “block qoute”-tal, nagyon egyszerűen, de ugyanakkor igen látványosan kiemelhetünk szövegtartományokat; ezt a sorok elejére helyezett '>' jelekkel tehetjük meg. Az alábbi képen figyeljük meg, hogy az üres sorokat is meg kellett jelölni:

Az előzőekben szó esett arról, hogy a konvertálás után az egymást követő üres sorok és szóközök egyetlen egyre redukálódnak, ami egyrészt jó, mert a figyelmetlenségből vagy a nyers változatban az áttekintés megkönnyítése végett szándékosan otthagyott “űr” automatikusan eltüntetésre kerül, másrészt, nem jó, amikor az “üresség” jelentést hordoz. Az utóbbi esetre példa a programkódok tagolása is.
Többféle szerkezettel is rábírhatjuk a konverziós eljárást arra, hogy egy adott szövegrészt egy az egyben, a megadott formában emeljen át az új dokumentumba:

Attribútumok, linkek, képek

A Fenced code block ismertetésénél láttuk, hogy kapcsos zárójelek között bizonyos tulajdonságokat rendelhetünk a blokkhoz, amelyek között szerepeltethető egy id is. Amikor az írásunkat egy másik formátumba konvertáljuk a pandoc programmal, akkor, ha az új formátum támogatja (például a HTML, EPUB), a címekhez automatikusan hozzárendelődik egy azonosító. Az id csupa kis betűvel, a speciális karakterek elhagyásával és a szavak kötőjelekkel történő összekapcsolásával képződik; például ezen írás és e fejezet címéhez ezek rendelődnek:

cím: Ecset helyett használja a Pandoc’s Markdown-t!
id: #ecset-helyett-használja-a-pandocs-markdown-t

Ezek az azonosítók hivatkozási pontként (horgonyként) szolgálhatnak, ha a konvertálás kimeneti formátuma ezt a funkciót támogatja. Például, ha a dokumentumot majd HTML-é alakítjuk, akkor ilyen linkeket készíthetünk:

[Ugrás a doksi elejére](#ecset-helyett-használja-a-pandocs-markdown-t) \
Na meg ott van az az izgalmas [fejezet](#attribútumok-linkek-képek) is.

Ha nem tetszenek az automatikusan előállított azonosítók, akkor megadhatunk helyettük mást, közvetlenül a címek után a már ismert kapcsos zárójelek segítségével:

# Ecset helyett használja a *Pandoc's Markdown*-t! {#doksi-eleje}

Nem csak a címekhez és a kódblokkokhoz, hanem tetszőleges szöveghez rendelhetünk azonosítót, sőt még szöveg sem kell hozzá:

Itt ledobjuk a [horgonyt]{#anchor1}. \
[]{#anchor2} \
Ezekhez is készíthetünk valahol a szövegben linket. \
Ide töltsünk be egy jó hosszú szöveget...

Linkeskedünk: [link1](#anchor1) [link2](#anchor2)

Html vagy EPUB előállítását célozva, a kapcsos zárójelek közé class neveket is beírhatunk, amelyekre (a később tárgyalandó) CSS fájlban hivatkozhatunk; de akár közvetlenül stíluselemeket is felsorolhatunk:

Ezt majd [a *css* fájlban csinosítjuk]{ .piros .színes } \
Ezt itt azonnal [felcicomázzuk]{ style="color: orange; padding: 5em"}, bár jobb a *css* fájlt használni.

Mint a fenti példákon látható, nem kötelező id-ket megadni.
Olyan linkeket is létrehozhatunk, amelyek az interneten vagy a fájlrendszerünkben lévő objektumokra mutatnak:

A *Pandoc's Markdown* [honlapján](https://pandoc.org) minden információ megtalálható. \
Ezt a doksit [Ubuntun](Képek/Ubuntu.png) írtam.

A példában szereplő második link egy a fájlrendszerben létező képre mutat, amelyet csak akkor jelenít meg a böngésző, ha rákattintunk. Ám megtehetjük azt is, hogy a képet “beágyazzuk”, azaz a megjelenített tartalom részévé tesszük, amihez csak egy felkiáltójelet kell a kifejezés elé illesztenünk:

Ezt a doksit ![Ubuntun](Képek/Ubuntu.png) írtam.

![Ubuntun](Képek/Ubuntu.png)

Lorem ipsum.

A fenti példában a szögletes zárójelben megadott szöveg képaláírásként funkcionál, de csak akkor jelenik meg, ha a kép önálló paragrafust alkot, mint a második hivatkozásnál.
Mind a képek, mind a linkek után, kapcsos zárójelek között megadhatunk tulajdonságokat.

Konvertálás

A pandoc program UTF-8 kódolású fájlokkal dolgozik, így ha nem ebben készítettük a dokumentumunkat, akkor azt a konvertálás előtt át kell ebbe kódolni (amit általában az egyszerű szövegszerkesztővel is megtehetünk, vagy esetleg az iconv programmal), majd ha az eredményül kapott fájlra sem UTF-8 kódolással van szükségünk, akkor azt meg vissza kell kódolni.

A pandoc programnak a dokumentum konvertálásánál sokféle parancssori kapcsolót megadhatunk, amelyek közül a négy legfontosabb: az átalakítandó fájl neve és annak a jelölőnyelvnek a típusa, amiben íródott, illetve az új fájl neve és hogy milyen jelölőnyelven kerüljön létrehozásra. Azonban nem minden esetben van szükség az összes paraméter megadására, mert a program megpróbálja a formátumot a fájlnévből kitalálni.
A pandoc --list-output-formats és a pandoc --list-input-formats parancsok által adott listából válogathatunk.

Bizonyos formátumokba történő konvertáláshoz a pandoc-nak további segédprogramokra lehet szüksége, amelyeket külön kell telepítenünk. Ebbe a körbe tartozik például a PDF formátum, amelynél a megfelelő eredmény eléréséhez több próbálkozásra-tesztelésre lehet szükség; de ebben az írásban nem kívánunk ezzel foglalkozni, a részletek a pandoc honlapján megtalálhatók.

Az alább következő részekhez javasolt elkészíteni a korábban említett jelölések felhasználásával egy Pandoc’s Markdown nyelven készült fájlt, amire “doksi.md” néven fogunk a továbbiakban hivatkozni.
A fájl átalakítása a GitHub-Flavored Markdown-ba az alábbiak szerint lehetséges:

ahol az “f” (from) a konvertálandó fájlban alkalmazott jelölőnyelvet specifikálja, de a pandoc ezt az .md végződésből meg tudja állapítani.
A fentiekben az új fájl megkívánt formátuma, mivel a neve ugyancsak .md-re végződik, szintén tudható, de a -t gfm opcióval előírjuk, hogy csakis a GitHub-Flavored Markdown által érvényesnek tartott jelölések kerüljenek bele.
Érdemes a bemeneti fájlt az átalakítottal összehasonlítani, beolvasva azokat a szövegszerkesztővel vagy a meld programmal

A LibreOffice program és az MS Office által kezelt odt illetve docx formátumú állományok előállítása:

Mindkét irodai programcsomag stílusokkal dolgozik, a pandoc által alapértelmezetten beállítottakat így kaphatjuk meg:

Létrehozva például a “mystyle.odt” fájlt, az abban lévő stílusokat a LibreOffice-ban történő módosítás (a fájl egyéb tartalma nem lesz a későbbiekben figyelembe véve) után átadhatjuk a pandoc-nak:

(Megjegyzés: A PDF formátum előállítása tehát úgyis lehetséges, hogy előbb odt-be vagy docx-be konvertálunk, majd a megfelelő irodai csomagba beolvassuk a fájlt és innen exportáljuk PDF-be.)

Markdown-ból HTML-be és EPUB-ba

Én magam legtöbbször arra használom a pandoc-ot, hogy Pandoc’s Markdown-ból EPUB-ba vagy HTML-be konvertáljak. Az előbbiek alapján könnyen kitalálható, hogy a programot miként kell elindítani a HTML esetében:

A “doksi.HTML” fájlt már meg tudjuk jeleníteni a böngészőben, de ha a szövegszerkesztőbe olvassuk be, láthatóvá válik, hogy, sok minden máson kívül, hiányzik az elejéről és a végéről a <html> illetve a </html> jelölés. Ez azért van így, mert a pandoc alapesetben részfájlokat állít elő, meghagyva számunkra a lehetőséget, hogy a fájlokat más dokumentumba beilleszthessük; de utasíthatjuk arra is, hogy önálló (standalone) fájlt állítson elő, beletéve abba minden szükséges elemet:

Ha a fenti parancsban elhagyjuk a --metadata title paramétert, akkor a program figyelmeztet annak hiányára (<title> tag hiánya), de ettől függetlenül elvégzi a munkát. Ha nincs szükségünk erre címre, és nem is adunk meg semmit, akkor az üzenetet elnyomhatjuk a --quiet paraméter megadásával, vagy azt is megtehetjük, hogy címként egyetlen szóközt adunk meg: --metadata title=" "

Az elkészült HTML fájl valamilyen alapértelmezett stíluselemekkel kerül megjelenítésre, amelyeket felülbírálhatunk egy általunk létrehozott CSS fájl megnevezésével:

A CSS fájlra a Függelékben található egy példa.
A programkódot tartalmazó kódblokkok színezéséhez, mint például a pycode1-hoz, különböző színezési stílusok közül választhatunk, amelyeket így tekinthetünk meg:

A listából a tango stílust kiválasztva így kell indítanunk az átalakítást:

A sok egyéb lehetőség mellett, tartalomjegyzéket is generáltathatunk a --toc megadásával, illetve a fejezetekhez sorszámot rendelhetünk a --number-sections opcióval.
A fenti esetekben mindenhol csak egyetlen bemeneti fájlt adtunk meg, de többet is fel lehet sorolni, amelyeknek az átalakított másolatai majd a megadott sorrendben összefűzésre kerülnek; ezt könnyen kipróbálhatjuk a “doksi.md” állomány kétszeri szerepeltetésével:

Az előzőekben elmondottak az EPUB készítésére vonatkozóan is igazak. Az alábbi, egy EPUB-ot előállító parancsban újdonság a --toc-depth=3, amivel megmondjuk, hogy a tartalomjegyzékbe csak azon fejezetcímek kerüljenek be, amelyek maximum három # jellel kezdődnek; az --epub-cover-image=cover.jpg a könyv címlapjának szánt képet jelzi; a metadata.yaml (lásd a Függelékben) fájl pedig, ami elsőként szerepel az átalakítandó állományok között (és egyébként el is hagyható), az olyan adatokat tartalmazza, mint a könyv címe, az író neve, a könyv műfaja stb.; az ezután felsorolt fájlok mindegyike a könyv egy-egy fejezetét alkotja:

Korábban láttuk, hogy ha a képeket a ![képfelirat](kép_fájl_neve) szerkezettel illesztjük a szövegbe, akkor azokat a tartalomba ágyazottan tekinthetjük meg; ha azonban EPUB állományt készítünk, akkor abba az így hivatkozott képfájlok ténylegesen is beágyazásra kerülnek.

Amennyiben a HTML vagy EPUB formátumra történő konverzión túl mást nem tervezünk, akkor akár HTML kódot is szerepeltethetünk a bemeneti fájlban, ha feltétlen szükséges.
A -H kapcsolót többször is alkalmazhatjuk egymásután, és akkor az így felsorolt fájlok tartalma a megadott sorrendben beírásra kerül a HTML <head> részébe, azaz nem csak CSS-t, hanem például <script> szekciót is beilleszthetünk.

Táblázatok

Az előző fejezet végéhez kapcsolódva be kell vallanom, hogy bizony én a Pandoc’s Markdown nyelven készült szövegben a táblázatokat HTML kóddal adom meg, mert bármelyik markdown verzióval is próbálkozom, mindegyik igen nehézkesnek bizonyul a táblázatok megadási módját illetően. Bár vannak erre segédprogramok meg webes szolgáltatások, a HTML kódok használata sokkal gyorsabb és szinte elhibázni sem lehet. Az alábbi példából kiviláglik, hogy a HTML kódba beilleszthetjük a már megismert szerkezeteket is:

<table><tr><td>
~~~ {#pycode1 .python .numberLines startFrom="100"}
#! /usr/bin/env python3
import math, sys

if len(sys.argv) == 2:
    try:
        print(math.sqrt(int(sys.argv[1])))
    except:
        print("?")
~~~
</td><td>

![Ubuntu](Ubu.png)

</td>
<tr><td>

> Block quote \
> quote

</td><td style="text-align:center;vertical-align:middle;">
   **BOLDog** [*Pandoc*](https://pandoc.org) </td>
</tr>
</table>

Matematikai kifejezések

A MathML vagy a (La)TeX nyelvek segítségével matematikai kifejezéseket illeszthetünk a szövegbe. Ha a TEX nyelvet választottuk, akkor az azzal írt részeket a pandoc program, megadva neki a --mathml kapcsolót, átalakítja MathML nyelvre:

Sajnos, a MathML kódok megjelenítésére még nem mindegyik böngésző képes, de például a Firefox és a Safari igen. A többi böngészőt a MathJax JavaScript nyelven írt programmal lehetséges felokosítani, ami a már említett két böngészővel is együtt tud működni, és képes kezelni mind a MathML, mind a TeX jelöléseket. Ehhez a --mathjaxx paraméterre van szükségünk:

A mathjax-szal meghatároztuk, hogy melyik MathJax szkriptet kell betölteni és hogy honnan; másik szkriptet és akár lokális útvonalat is specifikálhatunk, de itt a részletekbe nem mélyedünk el, azok a MathJax honlapján fellelhetők. (Egyébként a példában szereplő megoldást alkalmazva, a böngészőben a matematikai kifejezésen az egér jobb gombjával történő kattintás után egy menü fog felugrani.)

De nézzünk végre egy TeX-es kifejezést, írjuk be például ezt a “doksi.md” fájlba, majd próbáljuk ki a fenti konverziókat:

Az e-könyv-olvasókkal hasonló a helyzet, mint a böngészőkkel, nem mindegyik képes a MathML kódokat önállóan megjeleníteni, de például a Calibre beépített E-book viewer-e van olyan ügyes, mert a MathJax programot beleintegrálták. A TeX kifejezést tartalmazó fájl konvertálása tehát így történhet:

Függelék

Stílus fájlok

A CSS fájlban szerepeltethetjük azokat az id-ket és class-okat is, amelyeket a kapcsos zárójelekben megadtunk. Egy példa a “mystyle.css” fájl egy lehetséges megvalósítására:

<style>
body {
    max-width: 1075px;
    margin: auto;
    font-family: sans-serif;
    padding: 1em;
}
h1,h2,h3 {
    display: block;
    color: #37474f;
    font-weight: bold;
}
h1 {
    font-size: 1.8em;
    margin: 2em 0 0.2em 0;
}
hr {
    margin: 0 0 2em 0;
    color: #37474f; }
h2 {
    font-size: 1.2em;
    margin: 2em 0 0.8em 0;
}
h3 {
    font-size: 1em;
    margin: 2em 0 0.8em 0;
}
blockquote {
    border-left: 0.5em solid #64285e;
    background-color: lightgrey;
    font-style: italic;
    padding-left: 1em;
}
img {
    margin: 1em auto 0.2em auto;
    display: block;
}
figcaption {
    text-align: center;
    font-size: small;
    font-style: italic;
    margin-bottom: 1em;
}
table {
    margin: 0em auto 2em auto;
}
code {
    font-size: 1.2em;
}
math, .MJX-TEX {
    font-weight: bold;
    font-size: 2em;
    color: darkgreen;
}
</style>

Metaadatok

A metaadatokat többféleképpen is átadhatjuk a pandoc-nak, az alábbiakban ezt egy YAML formátumú fájl segítségével tesszük meg:

---
title:
  - type: main
    text: Az özvegy bosszúja
  - type: subtitle
    text: 101. cenzúrázott kiadás
creator:
  - role: author
    text: Riska
rights: Minden jog fenntartva © 2021 Riska
lang: hu
type: FIC022030
subject: krimi, thriller
description: Könnyed kikapcsolódást nyújtó ponyvaregény
...

A fenti szövegben a --- és ... az adatok kezdetét és a végét jelöli. Vigyázat, a YAML formátumú fájl érzékeny az indentálásra, a sorok hosszára és még egyebekre is; mindenképpen tájékozódjunk a képzését illetően!

Ecset helyett használja a Pandoc’s Markdown-t!

Bevezetés

A pandoc telepítése